Ha valaki megkérdezi tőlem elmentem-e a NYX Budapesti megnyitójára, valószínűleg csak fej vakarva állok előtte és gondolkozok, hogy akkor most igen, technikailag ott voltam, vagy nem, gyakorlatilag kiálltam a sorból 10 perccel azután, hogy az irányítatlan tömeg egymásra szaladt mindenféle sorrendet figyelmen kívül hagyva (valamint mások oxigén igényét) és úgy várakoztak órákig (!!).
AZ Alleetól viszonylag messze élő budapesti lakos vagyok, tehát már 6-kor felkeltem, hogy olyan 9-re odaérjünk a megnyitóra. Negyed 10-re sikerült is megérkezni. Két barátnőmmel karöltve mentünk be az Alleeba és mi már nagyon elhittük, hogy itt első 150, meg ajándékok várnak ránk. Hát nem. Nagyjából 200-250 ember állt már előttünk a sorban mikor mi odaértünk, de ez a hangulatunkon nem rontott egyáltalán. Járunk iskolába, kollégiumba, a lemondás mindennapos.
Tehát várakozunk a sorban, ami háromnegyed 10-re már akkorára nőtt, hogy a szervezők visszafordították U alakban, hogy ne legyünk útban (? útban voltunk) a vásárlóknak. Itt összenéztünk a barátaimmal, mert éreztük, hogy az utoljára érkezőket “remek” ötlet lesz befordítani, gyakorlatilag az üzlet bejáratához.
A roppant jól szervezett tömeg pedig nem okozott csalódást. 10 óra 3 perckor az egyik megnyitón dolgozó hölgy visszaszámolt az induláshoz, a műveletet pedig a “rajt” szóval fejezte be. Na most én nem tudom, hogy ilyen durván kiképezték a magyar lányokat testnevelés órán, vagy mind versenyfutó volt, aki ott volt, de ahogy elhangzott a “rajt” szó futni kezdtek a boltajtó felé és mindenki betömörült abba a kis részébe az útnak ahol eddig a (kb) 10.20 előtt érkezők álltak. A leghátsó lányok a legelsők közé préselték magukat és a sor közepe és az azelőtti rész került leghátra. Az emberek szorosabban álltak egymáson, mint a 4-es 6-oson szoktak reggelente iskolaidőben.
Persze az intelligens személyzet azonnal a segítségünkre sietett és odaküldtek egy biztonsági őrt aki eleinte csak kiabált, hogy álljunk 1-2 méterrel beljebb, kicsit később azonban már lökdösött is befelé, mert mi az, hogy a padok miatt lehetetlen beljebb menni? Nincs lehetetlen. Ebben a szörnyűségben álldogáltunk egy 15-10 percet, úgy hogy amúgy kicsit klausztrofób vagyok.
Mikor éreztem, hogy kezdek nehezen lélegezni, úgy döntöttem, hogy rohadtul nem éri meg nekem a rohamot, hogy bejussak abba a boltba ami ott lesz még feltehetőleg évekig, szóval nagy küzdések árán, de kiálltunk a sorból. Nem volt egyszerűen annyi hely az emberek közt, hogy ki tudjanak engedni.
Miután ott hagytuk a sort, bementünk a Douglasba, a Dmbe, a Lushba, felmentünk Yogozni és visszamentünk a Dmbe egy szemhéj tusért. Mikor ezekkel mind végeztünk, visszamentünk megnézni a sort. A lány aki mögöttünk állt konkrétan egy padnyit haladt előre. (A király lila sminkjéről ismertük fel és amúgy ő segített nekünk kiállni a sorból is, úgyhogy This is a Shout out to the lila sminkes lány) Ez olyan dél, 1 óra körül volt. Többen rosszul lettek és sokan haza mentek, talán csak azért haladt előre egy padnyit is. Mindenesetre annyi pozitív változás volt, hogy szereztek kordonokat. Persze ez sem egy gyors folyamat volt, mert 11-kor még hallottuk a szervezőket üvöltözni a lányokkal, hogy álljanak hátrébb. Hát, talán nem kellett volna hagyni, hogy így ráálljanak a szervezőkre, és a résztvevőkre… De persze utólag kiabálni is roppant hatásos.
Szóval igen, mondhatjuk, hogy technikailag jelen voltam, de gyakorlatilag, nem, semmiképpen sem.